Keringő párok:
Bogi-Zoli
Debby-Marosi
Kinga-Alex
Betti-Brockhaus Áron
Dédó-Tomi
Sue-Szovát
Kriszti-Takács
Ágó-Taizs Márton
Panka-Attila
Nagy Dóri-Heitz András
Noémi-Németh Ignác
Zsaklin-Hprváth Ferenc
Flóra-Dénes
Klaudia-Iffiú Mátyás
Kata-Bordás Bence
Kanna-Marci
Reni-Viktor
Tene Zsuzsi- Csiszár Tibor
Villő-Levi
Palotás párok:
Kinga-Dénes
Villő-Levi
Klaudia-Iffiú Mátyás
Kata-Marci
Flóra-Alex
Panka-Takács
Marosi-Metzger Berni
Ez a mű tragédia. Neken nagyon nem tetszett. Mindenkinek minden baja van, senki sem elégedett. Mindenki valaki más akar lenni. nem történik semmi. Az egész olyan bolondság. Vegyük a legelejét, hogy lehet ilyen bunkó egy anya (Arkagyina), hogy a saját fia (Trepljov) előadását zavarja, amellett hogy híres színésznő, vagyis csak az volt. Aztán minden ember szívét megkaphatta volna, de neki azé kellett aki mindig mélabús, utálja azt amit csinál, csak horgászni szeret (Trigorin). Ezentúl mindig más nővel van, többször is külön váltak, sőt egyszerre volt Arkagyinával és Nyinaval is. A sorban tovább. Nyina is egy kis jóhiszemű szép fiatal lányka aki nem veszi észre, hogy Trigorin csak játszik vele ahhellyett, hogy igaz szerelemben élne Trepljovval. Trepljov megy a feje után és lesi minden szavát Nyinának, de mért, hogy a végén fejbelőhesse magát? Neki inkább Mását ajánlanám hiszen Ő szerelmes belé. De Trepljov önfejű, h#&@e. Mása az egyetlen aki elfogadja, hogy nem szeretik viszont. Tehát ő hozzámegy Medvegyenkóhoz. Habár soha nem lesz igazán boldog. Van még három szerplő akiket kihagytam Szamrajev ,aki szerelmes Polinába, aki szerlmes Dornba, aki szerlmes Arkagyinába. Az egészet fel lehetne fűzni egy nagy láncba aminek a elején Trigorin állna. A vicc az egészben az, hogy Szorin -akinek a birtokán játszódik az egész- nem vesz részt ebben a szerelmi láncban, prdig minden miatta történt. Mert Nyina nem ismerte volna meg személyesen Trigorint, nem hagyja ott Trepljovot és ő nem lövi fejbe magát. Az is fura, hogy ez több mint két évig tart, senki nem csinál semmit.
A lánc így nézne ki: Szamrajev->Polina->Dorn->Arkagyina->Trigorin<-Nyina<-Trepljov<-Mása<-Medvegyenkó
Az, hogy miről szól arról csak egy kicsit írnék. A regény analitikus dráma, szóval a bonyodalom már rég megtörtént csak a dráma idejében derült ki. A két főszereplő Hjalmar Ekdal és Gregers Werle. Gregers nagyon irodalmi, meg jó irányba akarja változtatni barátja életét, habár ezzel sok bajt hoz a fejére. Hjalmar egyszerü ember aki sokszor nem érti barátja mit akar tőle. Mivel nem nagyon ért semmihez ezért mindent elhisz mindenkinek. Egész életben valami nagyot akar feltalálni, ezért csak otthon ül és nem csinál semmit. Nem is dolgozik mindent a felesége csinál, ő tartja el a családot. Felesége Gina aki régen egyszer "barátkozott" az öreg Werlével- ez a bonyodalom. Van egy lányuk Hedwig akit mindketten nagyon szeretnek, ő lesz az egyetlen pozitív személy a dráma altt. A mű végén kiderül Gina és az öreg Werle közti kapcsolat és felmerül hogy Hedwig nem is Hjalmar lánya. Kitör a botrány a szülők között. Gregers a kislánynak azt mondja, hogy bizonyítsa apjának szeretetét úgy, hogy megöli azt ami neki kedves (a vadkacsát) és odaadja Hjalmarnak. Hedwig megöli azt ami neki és az apjának a legkedvesebb; magát.
A vadkacsa 3 féle módon jelnik meg. Először egy olyan állatként, akit ha baj ér akkor lebukik a víz alá(Hjalmar), de egy kutya felhúzza őt(Gregers). Másodszor mint a párduc, bezártan céltalanul,önáltatva. Harmadszor mint Hedwignek kedves állat, akit gondozni szeretni lehet. Majd mint aki helyett magát öli meg Hedwig, de ez csak egy újabb alkalom amikor megjelenik, nem újabb mód.
A dráma jó. nekem nagyon tetszett amikor elolvastam. Kár, hogy a vége ilyen szomorú, de milyen is lenne egy dráma?
A cím elég sejtettető. A párduc mindig is titkok, a megismerhetetlenség jele volt. Ha először a párducra gondol valaki akkor a szabadságra, a nagy szavannákra gondol. Ezzel szemben ez a párducos költemény egy bezárt, rab párducról szól. Aki már-már annyira megszokta a rabságot, hogy alig van valamennyi ösztöne a vadászat vagy a szabd élet iránt és azt is elnyomja tudatosan. A versben nem derül ki, hogy milyen élőlényről van szó, ennek ellenében ez egy objektív vers. Olyan érzést ad a vers mintha álmos lenne az egész napos fekvéstől, és csak elmosódott képeket lát. Azt lehet róla gondolni, hogy megőrült, mert körbe körbe járkál, pedig szerintem csak nem tud mit kezdeni magával, és nnem is lenne helye mást csinálni. A céltalanság tetőfokára jutott ez a szegény állat. A létkérdést teszi fel magának. Annyira önkívületi állapotban van, hogy az sem érdekli mi van a rácsokon túl. Ez utal arra, hogy a Világ megismerhetetlen. Egy másik hasonlat szerint, ha ketrecet vesszük a mai tudásunk határának, akkor mi van azon túl? Az utolsó sor nagyon szívhezszóló"Szívbe ér- és ott megszűnik." Ez a párduc hasonló egy két diákra, akiknek a szó a fülén be megy de az agyukig se jut el.
Ez a vers egy kicsit szívszorító. Nekem tetszik mert végre egy élő állatról szól, habár szegény be van zárva egy kicsi kalitkába, de csak ebben és A dög-ben szerepel bármiféle állati lény.
Ez a szonett a szépség, jóság bukásáról szól. Legalábbis mindennel ez történik ha nem vigyázunk rá. A vers mondanivalója nagyon szép, nagyon jól el elhet képzelni. Tél van körülbelül november. A tóban egy hattyú látszik, amint ki akar szabadulni a jég fogságából. Ez a próbálkozás a legnehezebb, hiszen ha mást akarunk megcsinálni, akkor annak a bukása nem kerül az életünkbe. A hattyú jelképezi a szépet, tisztaságot, hűséget, de még a költészetet is. Ha az elveszik, akkor a Világ sokkal rosszabb és színtelenebb lenne. Szóval el lehet képzelni, de nem lesz a kedvenc versem. Ami azt illeti nincs is kedvenc versem. Nem úgy kedvenc képletem...(majd elmondom, most nem jut az eszembe) A szonetthez visszatérve meg lehet figyelni azt is hogy a táj is mennyire beleillik az elmúlásba, halálba. A küszködés látszik szegény állaton, amint a nyakáról még le tudja rázni a havat, de a tollát már nem tudja kiszakítani a jégből. Aztán a hattyú végül meghal.
Ez a fordítás nekem annyira nem érthető, ezért ha valaki máshogy értelmezi, akkor attól elnézést kérek. A vers nekem inkább egy leírás minthogy valami mozgást vagy érzelmet mutatna be. Ezért ez a vers nem tetszik annyira mint más, de megint lehet, hogy a fordítás a rossz.:(
a vers a líra ént helyettesíti a hajóval. Olyan mintha már a költő tett volna valami olyat nagyon sértő dolgot, ami miatt már nem tudja elfogadni magát. A költő mint a hajó vágyik a teljes szabdságra csakhogy ezt nem érheti el kritikák, rossz élmények nélkül. A hajót lenyilazzák a költőt a kritikusok megvetik. Ez így van minden íróval. Majd amikor ezen túlesett nem uralkodhat rajta semmi, nem szabhat határt neki senki. Ez jó érzés lehet addig amíg nem jön valami váratlan amivel nem tud megbírkózni egyedül. Az életben erre is valók a barátok, a család. Aztán mindenki visszavágyik a önfeledt boldogságba a gyermekkorba, de oda már senki nem térhet vissza. Ezért kell kiélvezni azt a kort szerintem. Csakhogy ő nemhogy a gyermekkorba nem tud visszatérni de a rendes életbe sem. Ezért kívánja a megváltó halált.
Rengeteg embernek lehet ilyen érzése ha az életét nem boldognak, hasztalannak látja öregkorában. Remélem nekem nem ilyen felnőttkorom lesz, mert abba meg lehet őrülni. Az egész versben a céltalanság dominál, nem tud magával mit kezdeni ezért csinálja azta amit csinált. A másik kiváltó ok lehet a elégedetlenség, mert ha nincs megelégedve azzal az élettel akkor mint bárki más változtatni akar rajta. Ez a vers a személyessége miatt jó vers. Szerintem.
A vers különböző fordításokban:
Nyugat 1917.9. szám 1864-ben fordított
Ősz hegedűl S én csüggeteg Oh, múlni már, | Ősz húrja zsung, S én csüggeteg, Óh, múlni már |
Mindkettőt Tóth Árpád fordította, mégis vannak benne különbségek. Sok fordítást láttam a neten meg az órán is. Ez a legjobb fordítás szerintem. Nagyon jó a ritmikája olyan fülbemászó, ez a hangszimbolika miatt van. A melankónia az, ami nagyon kiérződik belőle. Ezt valószínüleg akkor írta amikor beteg vagy éppen halálérzete lehetett. Ez utóbbi nem szokatlan a költőknél. A vers szerintem megérdemelne egy két díjat.
Az egész szonett egy szinteziás játék. Ez a vers kimutatja Rimbaudnak a játékos énjét. A mű tele van szinesztéziákkal, azaz a különböző érzkszervek -látás, szaglás, tapintás, stb- összekeverednek. Minden magánhangzóhoz hozzátesz egy színt, egy hangot, egy képet és egy szagot. Így minden magánhagnzó különböző lesz negatív vagy pozitív. Érdekes, hogy először negatív az elénk tárt kép majd váltakozik. Az utolsó is negatív, a végetelen csend. Először nem értettem mésrt negatív a csend majd mikor megmondták, hogy az az apokalipszist jelenti ... Akkor leesett.
Maga a vers kicsit rövid olvasni, de ha meg kéne tanulni, akkor bizonyára hosszúvá válna. Nekem eddig nem volt olyan vers amely ne tetszett. Legaláőbbis amelyet Tóth Árpád fordított. Viszont vannak benne részek amelyek elborzasztanak, ezek valószínűleg az eredetiben is megtalálhatók.
Amikor elolvastam nekem először a párhuzam tűnt fel. A párhuzam a dög és a kedves lány között van. Teljesen jó hasonlatok, de ezt mindenkire el lehet mondani. Az írójának ekkor két szeretője volt akiknak csak a becenevét tanultuk Fehér Istennő, Fekete Démon. Ezek biztos, hogy nem igazi nvek sőt lehet, hogy csak kitalált személyek. Az a dög egykor egy életet képviselt és most százat ,ha nem többet, és a költő ezt akarja megragadni, hogy most mi is csak egyek vagyunk de majd százak életét tápláljuk. Ezt a jövőt felvázolja a versben csak kedvesnek hívott személynek, hogy az ő jövője is ez lesz egykoron. ez egy rettenetes jövőkép, ebbe az emberek nem szoktak belegondolni. Erre most valaki szembesíti az embereket, hogy ti is csak férgek táplálékai lesztek. Borzaszutó. Egyszer valaki azt mondta hogy egy hasonlat vagy metafora akkor jó mikor nagyon eltérő a két összehasonlított dolog. A vers naturalizmusos mert a természetet érzékelteti és bemutat egy olyan témát amit eddig sokan kerültek és valahogy kikerüli az emberek figyelmé. A tetem groteszk mert egyszerre szép éltetszerü hiszen apad-árad, muzsikál. Másrészről felfújódott, büdös és csúnya
Szerintem ez nyert. Ha ezt a verset egy elvállt férfi tanította volna akkor azt hiszem sokkal több hasonlatot találtunk volna. Az olvasó mindig kivétel!
Ezt a verset két részre kell bontani ha elemezni vagy érteni vagy akármit akarunk vele csinálni. Meg kell különböztetni egy tartalmi és egy szerkesztettségi részt. Először a tartalmi rész. Arról szól hogy milyen legyen és hogy milyen ne legyen egy vers. Erre ír egy teljesen rossz verset. Legalábbis szerinte, hiszen teljesen olyat ír amilyen szerinte egy versnek nem kéne lennie. Szóval az ellenkezőjét írja le. Forma<->tartalom viszony áll fenn. A végén van egy nagyon jó csattanó egy nagyon gayonjó "A töbi csak irodalom". Ez olyan mint Michalengalo mondása, miszerint minden kőben bene van a szobor csak a felesleget kell leszedni róla.
Szerintem ez a vers ettől lesz kirívó a többi közül, felemelkedik a többi szokványos versen. Nekem tetszik, habár az lehet, hogy ez csak a remek fordítóink miatt van.
Itt az albatrosz kettős szerepet játszik. Egyszerre a földön levő törött szárnyú, ügyetlen lény, aki nem repülni. Viszont menni sem tud mert hatalmas szárnyai túl nehezek és nem tudja őket vonszolni maga után. Remélem el tudják képzelni a kedves olvasók ezt az árva, kitaszított madarat. Másrészről ez egy fennséges lény a vizek nagy madara, aki mint légi herceg járja az eget. Pont ez a két véglet miatt lesz nem vicces groteszk lény az albatrosz. Keveredik a légi tökély, a tisztaság a földi mocsokkal. Ennek a két színhelynek értékei nem cserélődhetnek fel. Ez a rövid mű kevert,de főként impresszionista hatások találhatók benne. A földön még meg is gyalázzák ezt a szegény állatot, de mikor repül, akkor megcsodálják. Ez egy újabb ellentmondás az emberek részéről. A gyalázástól lesz igazán szánalomra méltó mind az állt mind az ember, ez bizonyítja azt, hogy a madár nem csak egy szimbólum hanem egy húsvér lény. Ez az amitől magávalragadó lesz e vers.
Nekem is tetszett, bár én nem szeretem kínozni az állatokat.
Írjam franciául?! Azt hiszem ez lenne az első dolog ami eszembe jutna egy francia költőről, Mátyásról (a nem igazságosról) és a diriről. A másik lenne a kiejtése. A nagy vita címmel bekerülhetne az RTL klubba. Olyan mint az Ember tragédiájában a Konstantinápolyi színben a nézetkülönbség. Nah mindegy.
Ez volt az a programvers amit abszolút csak a 3. elolvasás után értettem meg. Annyira elvont ,misztikus és metaforás. Ha za ember nem figyel oda mit akar mondani a vers akkor elveszik a sorok között. Egy nem irodalmi érdeklődésű ember mint például én, az nem is érti (legalábbis velem így volt:). A vers szerintem azért ilyen mert a tapasztalaton túl akar mutatni és nem tudja a költő hogy hogyan fejezze ki magát.
Ez az eszmeregény rendkívül bonyolult, ezért csak a saját véleményemet írom le róla.
Fizikálisan nehéz elolvasni, mert vastag. ha egy kicsit számolunk és feltéve az én könyvem 2 kg. az olvasása pedig 3 perc/oldal (a nehéz nyelvezet miatt:), a könyv meg 600 sok oldalas akkor az 600x3x2 N=3600 N ami 360 kg-nak felel meg. Na most ha Szovát egyszerre akarja elovasni és még közben izmozni is akar akkor itt a remek lehetőség. olvasni bonyolult, akkor ha az ember nem tudja azt, hogy Oroszországban 3 neve van egy embernek, ezért zavaró lehet a személyek elhelyezése. Még jó, hogy a tanárnő előre szólt ennek elkerülése érdekében. A cím remekül ileszkedik a regényhez, hiszen két dologról van szó a bűnről és a bűnhődésről. Csak az arány az emit egy kicsit eltolt szó szerint Dosztojevszkij, hiszen a bűn 70 oldal a bűhődés 540 oldal. Szerintem ez azért van, mert a bűnt hamar el lehet követni, de utána a bűnhődés sokáig tart. Végül rengeteg lett a halott és főhősünk ,Raszkolnyikov, lelkileg tisztává vált, hiszen magát feladta, büntetését letöltötte.
Utána, hogy mi történt, arról már egy másik regény szól, amit tudtom szerint még nem írtak meg. Én egy pozitív családi befelyezést tudnék elképzelni.
Igazi neve Ivan Iljics Golovin, csak ezt elfelejtjük. Hát igen. Remélem a sztorit mindenki tudjavagy ez csak hiú ábránd? Akkor egy mondatba sűrítve: kedves orosz középszerü, karrierista emberke aki leesik a létráról és meghal. Nah, de hogy ne siessünk ennyire előre először meghalt, és a gyásszertartás folyik. Ez azért van mert retrospektív a mű, tehát a legvége van a legelején. A műben tovább haldva szenved. Méghozzá a 12 fejezetből 9-et. A 12-ben meghal, de már boldogan.A boldog halálát Geraszinnak köszönheti aki mellette volt és megmutatta az élet igazi értelmét. Betegsége alattmindenki elhagyta. Az orvos halálos betegnek titulálta és ettő kezdve nem foglalkozot vele senki. Felesége eljárt előadásokra. Sógora is lemond róla, mondván "Ez az ember már halott"(adat:gportal.hu), ezt sajnos meghallja a beteg."Szerető családja" nem áll mellé tudják hogy meg fog hallni.
Szerintem a művet végig olvasni épp oly nehéz mint szegény Iljics szenvedései. A műben van egy kicsi társadalom kritika. Mindenki önző és a saját javaikat tartják szem előtt. Tökéletes példa a Kaj szillogizmus.Minden ember halandó, Kaj ember->Kaj halandó. Sajnos csak egy ember veszi észre magát a segítőkész ebszolút pozitív szerplő Geraszin.Ő tényleg jó ember lehet, lehetne ilyen több is a mai Világban.
Az egész egy álom szerintem amit egy harmadik személy álmodik vagy éppen Kovajlov (az egyik szereplő). A mű arról szól, hogy Ivan Jakovlevics reggel talál egy orrot a cipőjében felismeri, hogy az Kovajlové, de nem meri visszavinni neki. Eközben Kovajlov keresi az orrát ami életre kelt és megy a városban erre arrra majd a székesegyházba megy. Majd reggel Kovajlov felkel és az orra a helyén van.
Ez egy kritika valaki ellen aki fenhordja az orrát. Szerintem azt akarja ábrázolni, hogy aki magasan hordja az orrát az is néhe elveszítheti azt. Mint aki magasan ül a lovon azt is levetheti a ló. Kicsit belebonyolódtam. Mindegy, de azért még az egyházat is kritikálja hiszen mért pont oda ment volna be? Szerintem szerinte az egyház megvetendő és olyan valótlan mint hogy egy orr csak így szaladgál össze vissza.
Az oruunkat sok mindenre lehet használnipl:
by:google
Hát elkezdeném akkor én is a blogomat (bár kicsit későn) de szerintem pont időben. Ami késik nem múlik. Egy realista művel kezdeném mert ez még olyan egyszerűnek tűnt. Szóval Emma gyerekkorában sok-sok regényt olvasott amiben röviden annyi állt hogy ha férjhez mész akkor jó meg szép lesz az életed. Ezért hozzá is ment Charle Bovaryhoz aki egy jellemtelen ember volt. Leköltöztek falura majd itt unatkozott, miközben elverte a férje összes vagyonát. Aztán ebbe is beleunt. Itt végre férje észrevette hogy unatkozik és elvitte egy bálba-férje első jó mozdulata. De ez is kudarcba fullad mert Emma megismeri Leont akivel jó néhányszor megcsalja férjét. Azaz csak akrja mert Leon elmegy. Majd megismeri Rudolphe-ot akivel a testi kapcsolat nagyon közös. Férje ezt észre se veszi- én azt sem értem méert vette el feleségül:S. Na, de később elutaznak Rouen-be ahol kedves Emma újra találkozik Leonnal és már nem csak ,,beszélgetnek''. Viszont nem jön be annyira ez a dolog Emmának és azokban a könyvekben amelyeket kiskorában olvasott is sokkal szebben van leírva. Nem bírja elviselni a terhet és a gondolatot amelyet félrelépéseivel tett a vállára és a könnyebbik utat választja. Aki nem tudná mi az annak elmondom öngyilkos lett. Ezzel vége is a műnek, de a plusz ... az hogy a férje nem is tudott semmit a házasságon kívüli életéről.
Jó a mű, de nem nekem szánták:(, és ezért nem is olvastam.
